Szöszmötölés a lakásban

Egy ideje nyaggatásom tárgyát képezi egy polc... semmi különleges, ágy meletti ezt-azt tartó. Megjegyzem jogos igény, mert eddig a könyveim a földön hevertek és amúgy is van már kettő ebből az anyagból virágoknak, szóval tényleg feltehettem volna. Hát előbb-utóbb fel is került... most inkább utóbb :P




És felkerült néhány kép a falra, amúgy cserkészesen:

Isten, haza, embertárs

Iránytűnek, hogy könnyebben találjuk meg az irányt. A képek magukért beszélnek, de talán némi hozzáfűznivalóm mégiscsak lenne.

Legfelül Jézus, ez egyértelmű, a legfőbb cél. A vele való közösség életünk végső értelme, hozzá kell eljutni és bármi áron :) Érdekes az emberi élet: Isten megteremt, (zarándok) utunkra indít, majd türelemmel és szeretettel vár míg megtérünk hozzá, szabadon , sokat látott vándorként. Jézus alfa és omega, ez biztos, de a kettő között lévő időre csak csodálatos tervei vannak velünk, hogy ebből mit váltunk valóra az a mi dolgunk. Hát csak hajrá! Fantasztikus dolgok várnak még ránk!

Alább a Szent Korona. Hazaképemet tökéletesen megjeleníti. Múlt, jelen és jövő fonódik össze benne tisztán és igazul, a Szent Korona országáé, vagyis Mária országáé. Itt van otthonunk. És hangos szóval kiáltanám, hogy igenis, ma is van aktualitása a Koronának és hiszem hogy ebben az országban akkor lesz rend, ha újra méltó módon benne és általa fejeződik ki a hatalom!!!

És a jó öreg Bi-Pi (Lord Robert Stephenson Smyth Baden-Powell of Gilvell) Búcsúbeszéde mindent elmond:

"Kedves cserkészek!
Ha valaha láttátok már a Peter Pan című filmet, emlékeztek, hogyan mondta el a főkalóz búcsúbeszédét minden alkalommal, attól tartva, hogy amikor eljön a halál órája, nem lesz már ideje a búcsúra. Így áll a helyzet velem is, és – bár nem haldoklom – most én is búcsúüzenetemet akarom elküldeni nektek.
Emlékezzetek arra, hogy ez az utolsó üzenet, amelyet tőlem valaha kaptok, véssétek hát jól emlékezetetekbe.
Nagyon boldog életem volt és azt akarom, hogy a tiétek is az legyen.
Hiszem, hogy Isten azért teremtett bennünket ebbe a szép világba, hogy boldogok legyünk és élvezzük az életet. Csakhogy a boldogság nem a gazdagságból ered, nem a sikeres karrierből és nem saját vágyaink kielégítéséből. A boldogsághoz vezető út ott kezdődik, hogy fiú korotokban egészségessé és kitartóvá fejlesszétek magatokat, hogy felnőttként hasznosak lehessetek és élvezni tudjátok az életet.
A természet ismeret megmutatja számotokra, hogy mennyi teljes szépségű és különleges dologgal látta el Isten boldogításunkra a földet. Legyetek elégedettek azzal, amit kaptatok és használjátok föl a lehető legjobban. Nézzétek a dolgok derűs oldalát, ne az borúsat.
Ám az igazi boldogságot csak a másoknak nyújtott boldogság által érhetitek el. Igyekezzetek ezt a világot egy kicsit jobb állapotban magatok mögött hagyni, mint a hogy találtátok: úgy amikor eljön halálotok órája, boldogan halhattok meg abban a tudatban, hogy nem vesztegettétek el az időtöket, megtettétek, amit tőletek telt.
Legyetek készen a boldog életre és a boldog halálra. Ragaszkodjatok mindig a fogadalmatokhoz – akkor is, ha már nem vagytok gyerekek. Isten segítsen ebben benneteket.
Barátotok: Robert Baden-Powell"